„Tíz hétig éltem egy cseresznye gyomrában. Akkor egy seregély kicsippentett onnan, a csőrébe vett és a tenger fölé cipelt.
A vízbe ejtett.
Sokáig sodródtam.
Szél dobált, hal kergetett, hínárkar játszott velem. Kékből zöldbe, zöldből kékbe hajítottak. Harapdáltak és tapostak, meggyúrtak és megfaragtak: voltam cápafog, voltam korall, voltam kő, túlérett körte meg szinte láthatatlan, apró, savanyú szív.
Szép, szép a szabad élet, de én csak mag vagyok – várom, hogy egy cseresznye felzabáljon végre.”
 |
| Szív bross, bakelitből és ezüstből |
Grafika: Timkó Bíbor
Szöveg: Dési András György